9. fejezet - Talán nem kellett volna.

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet!
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeket!

Esther xx
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Kendra

Nem igazán értettem a saját cselekedetem mivoltját. Semmiféle kézzelfogható magyarázatot nem találtam arra a tényre, hogy voltaképpen miért is tárcsáztam Harry számát jelenpillanatban. Nem volt különösebb oka. Vártam, hogy felvegye, míg azon gondolkoztam, hogy mit is fogok neki mondani. Miért is keresem? Kezdtem rádöbbenni, hogy a nagy semmiért, csak azért, hogy beszélhessek vele. Sajnos ez a felismerés nem volt túl jó. Abból a szempontból biztosan nem, ha figyelembe vesszük, hogy ki is ő valójában. Adódik a kérdés, hogy én ki vagyok? Kit lát bennem? Ki vagyok én számára? Egy újabb megszerzésre váró trófea csupán? Vagy annál több? Kit láthat bennem? A választ azonban csak ő tudhatja, én biztosan nem.

- Szia Kendra. Mond csak. - hallottam meg szokásos rekedtes hangját. Felvillanyozott, hogy újra hallhatom.

- Szia Harry. Ne haragudj, hogy zavarlak, csak arra gondoltam, hogy esetleg holnap lenne-e kedved velem ebédelni? - hirtelen semmi más nem jutott eszembe, csak egy ebéd meghívás, bár ezt valóban szerettem volna.

- Érdekes, hogy te hívsz meg engem, ezt sosem gondoltam volna. - kacagott fel, amitől egyszerre lettem ideges és izgatott.

- Ha nincsen kedved én azt is megértem. - volt egy olyan érzésem, hogy nem kér belőlem.

- Miért ne lenne kedvem hozzá? - csodálkozó hangja engem is meglepett.

- Nem tudom.

- Az ebéd jól hangzik. Érted megyek az irodátokhoz. Akkor holnap. - szinte láttam magam előtt, ahogy kajánul mosolyra húzza ajkait.

- Holnap. - ezzel bontottuk is a vonalat.

A fejemet fogva álltam még percek múltán is és arra próbáltam rájönni, hogy mit is csináltam akkor. Nem akartam beismerni magamnak, de nagyon valószínű, hogy most követtem el életem egyik legnagyobb hülyeségét. Egyre többet találkoztam Harryvel és mivel ő a konkurens cég vezető ügyvédje volt, így minden volt csak jó nem, az a helyzet, hogy egyre többet érzetem iránta. Valamit ki kell találnom, mert egy dologban biztos vagyok, ennek így nem lesz jó vége.

***

- Figyelsz te rám egyáltalán? - hadonászik előttem dühösen Mike, míg a kezében szorongatott pálcával kis híján a szememet is kinyomta.

- Miért ne figyelnék rád, főleg, ha azzal a szarral mutogatsz előttem. - dőltem hátrébb a fotelben és úgy tettem, mint aki valóban itt van.

- Kendra kérlek vegyél vissza ebből a stílusból. - kissé fenyegető volt a hangja, de azóta viselkedett velem ilyen módon, hogy gyakorlatilag kiadtam az útját.

- Sajnálom, ha megbántottam az önérzetedet. - valahogy semmi kedvem nem volt a jó pofizásra vele.

- Ugyan, attól nagyon messze állsz szivi. - meglepő volt ez a jelző a szájából, még soha egyszer sem mondott nekem még csak hasonlót sem.

- Ahelyett, hogy újfajta beceneveket találsz ki nekem, dolgozhatnánk is.

- Tényleg, ne haragudj a viselkedésem miatt, csak ez a helyzet annyira, hogy is mondjam, furcsa nekem. - komolyan meg voltam lepődve a viselkedésétől.

- Ezt, hogy érted?

- Ne mond, hogy neked nem furcsa. Ez, kettőnk között. - mutogatott rám meg magára.

- Jó tényleg nem valami megszokott, de tudnunk kell ezek után is együtt dolgozni. - világítottam rá a helyzet komolyságára.

- Tudunk?

- Remélhetőleg. - vontam vállat.

- Egyébként nem gondolkodtál azon, hogy esetleg, nem is tudom, újra megpróbáljuk? - majdnem félre nyeltem azt a korty kávét, ami még a poharamban maradt.

- Tessék?

- Komolyan hiányzol nekem Kendra. - ült le a súlyos bőr fotelébe és hátra döntötte a fejét.

- Mike szerintem ezt a beszélgetést itt fejezzük be, rendben? - nem akartam többé hallani erről.

- Miért? Tényleg semmit nem jelentek már neked? - ekkor állt fel és közeledett felém.

- Ezt már megbeszéltük. Mindketten mást akarunk az élettől. Nincs együtt jövőnk. - muszáj voltam távolodni tőle, mert egyre félőbb volt, ha elég közel jön, akkor megcsókol.

- Én téged akarlak, kell ennél több? - majdnem a képébe röhögtem, amikor ezt kérdezte. Kell-e ennél több? Már régen rossz, ha ezt meg kellett kérdezni-e.

- Ha ezt a kérdést feltetted magadnak egyszer is, akkor nagyon is tisztában vagy vele, hogy több kell ennél.

- Csak próbáljuk meg. - ekkor ért utol és máris a fal és közte találtam magam. Nem tudtam hova tenni a viselkedését, főleg, ha azt nézzük, hogy az irodája ajtaja üvegből volt és bárki megláthatott volna minket. - Kérlek, érzem, hogy milyen hatást gyakorolok rád.

- Semmiféle hatással nem vagy rám és most eressz. - hiábavaló volt minden próbálkozásom azzal, hogy ellökjem magamtól.

- Kendra. - ekkor nyomta ellenem az ajkait és a régi érzés sehol sem volt, csak az erőszakolást éreztem és azt, hogy undor kerülget a jelenlegi helyzettől. Azt kívántam bárcsak Harry lenne az, aki most megteszi ezt és nem Mike, mert rá már határozottan nem vágytam.

- Hé. - megdermedtem, amikor az ismerős hang megütötte a fülem. Mike azonnal eltűnt mellőlem és végre kikerültem a bűvköréből, ahol akaratom ellenére tartott fogva.

- Styles? Mit keresel te itt?

- Nyilvánvalóan többet, mint te, mert engem veled ellentétben meghívott. De, ahogy látom rajta, neked nem szólt semmiféle meghívásféle arra, hogy megcsókold. - megkönnyebbültem, hogy Harry nem hitte azt, hogy én és Mike újra együtt vagyunk, vagy, hogy csak játszottam vele.

- Mi van? - ezúttal hozzám intézte a kérdését. - Te meghívtad ide?

- Nem ide, hanem ebédelni. - léptem el mellőle, hogy az ajtó felé közeledhessek, hogy végre eltűnjek innen.

- Mióta vagytok ti ketten ennyire jóban?

- Szerintem ehhez neked semmi közöd. - válaszolt helyettem Harry, majd megragadta a kezemet és kihúzott az iroda üveg ajtaján.

Már a kocsijában ültünk, amikor legközelebb beszélni kezdett hozzám. Még nem indultunk el, a járda mellett álltunk azóta, hogy beszálltunk. 

- Mi volt ez bent? - erre a kérdésre viszont nem számítottam.

- Mi?

- Ez Mike-al. - komolyan azt hittem, hogy haragszik rám miatta.

- Semmi, tényleg semmi, csak rám erőszakolta magát. Helyre akarta hozni a dolgokat, de megmondtam neki, hogy nincsen jövőnk együtt és ennyi. - kicsit mentegetőzés félének tűnt a saját számból.

- Akkor jó, mert nem szokásom osztozkodni. - villantott felém egy csábító félmosolyt.

- Osztozkodni? - húztam fel a szemöldökömet megdöbbenésemben.

- Reméltem, hogy több leszel nekem egy idő után, mint szimpla nő, akivel néha elmegyek randizni.

- Komolyan?

- Most miért vagy annyira meglepve ettől?

- Fogalmam sincsen. - tényleg meglepett ezzel.

- Szeretném tudni rá a választ. Lehet több közöttünk Kendra? - csillogó szemei ámulatba ejtettek teljesen.

- Meglátjuk mi alakul ki ebből.

- Jól hangzik. - ezzel felém hajolt és lassan, vontatottan megcsókolt, míg el nem vesztem benne és a parfümje illatában.