16. fejezet - Befogad az éjszaka.

Sziasztok!

Meghoztam a következő részt.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket!

Esther xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Néztem, ahogy keresztülszeli a termet, le sem tudtam venni róla a tekintetemet. Annyira gyönyörű volt ebben a ruhában és ellenállhatatlan. A ma estét gondosan elterveztem, azt akartam, hogy különleges legyen. A lakásomban minden készen állt, hogy ma éjjel végre az enyém legyen testestül-lelkestül. Semmire sem kényszerítettem volna, azt akartam, hogy önként menjen bele minden általam felállított játékban és kihívásba. Amióta csak megismertem égetett a vágy eziránt a nő iránt és ezt, ha akartam volna sem tudtam volna leplezni, vagy épp letagadni. Sütött rólam és ezt mindenki észrevette, aki egy kicsit is ismert, vagy azt képzelte. Az igazság viszont az volt, hogy senki sem ismert igazán, mindenki azt az oldalamat látta, amit mutattam felé.

Elmélyülten beszélgetett a szüleivel, míg néha felém fordult, olyankor, csak mosolyogtam rá és elképzeltem magamban, hogy miket fogok vele tenni az este folyamán. Alig vártam, hogy vége legyen a bankettnek és mehessünk végre a magunk dolgára. Érdekes volt, hogy az apja rám nézett és Kendra utána rám mutatott, majd szinte ezzel megegyezően csörögni kezdett a farzsebemben a mobilon.

- Igen bébi? - szóltam bele a telefonba.

- Hogy hogy nem mentél el? - a közeledben akarok lenni.

- Gondoltam megvárlak. - vontam vállat, miközben ismételten rám elemelte tekintetét.

- Jó gondolat volt, de talán felelőtlen. - kissé felnevetett, de én nem tudtam nevetni. Mit akar ezzel a megjegyzéssel?

- Mi?

- Apám meg akar ismerni. - teljesen ledöbbentem, ahogyan közölte ezt velem.

- Tényleg?

- Persze. Ide jönnél? - reményteli hangja megenyhítette a szívemet és megindultam feléjük.

- Megyek bébi.

Bontottam a vonalat és visszacsúsztattam a helyére a készüléket. Ideges lettem, de nem tudtam volna megmondani, hogy miért.

- Jó estét. - köszöntem egyhangúan, ahogy oda értem.

- Apa ő itt Harry Styles, Harry ő itt apám, James Wood. - szívélyesen nyújtotta felém a kezét, amit viszonoztam is.

- Örülök, hogy találkoztunk Mr. Wood.

- Számomra a meglepetés, hisz nem tudtam eddig, hogy Kendrának barátja van. - nézett rám, majd a lányára.

- Apa, Harry nem a barátom, már mondtam. - szégyenlősen lesütötte a szemét. El kell ismernem, hogy rosszul esett a megállapítása, hogy nem vagyunk egy pár, akkor is, ha tudtam, hogy voltaképpen tényleg nem.

- Jó, jó, tudom, csak egy barát. - megmosolyogtatott, ahogy az apja beadta a derekát és behódolt a lánya akaratának. Jó volt őket együtt látni, ahogy nevetgéltek és nosztalgiáztak. Akkor kezdett csak számomra kínossá válni a helyzet, amikor rólam kezdtek faggatózni. A hideg rázott az ilyen kérdésektől.

- Harry ön mivel foglalkozik? - volt egy olyan sejtésem, hogy pontosan tudja, de azért udvariasságból tőlem is hallani akarja.

- Ügyvéd vagyok. - vágtam rá egyszerűen.

- Micsoda véletlen.

- Apa. - szólt rá rosszallóan az apjára.

- Most mi van? Így már értem, hogy hogyan találkozhattatok egy tárgyaláson.

- Kendra. - hallottam meg a hátam mögül a legidegesítőbb hangot a világon.

- Mike, hát eljöttél. - ölelte magához, amitől bennem a méreg egyre csak növekedett. Engedd el, ő az enyém. Komolyan féltékeny voltam erre az idiótára, amiért minden alkalmat megragadott, hogy beleköpjön a levesembe,

- Nahát Mike, jó újra látni. - amikor régi barátként üdvözölték a szülei az agyamat eldobtam volna legszívesebben. Rohadt ideges voltam és ez szerintem látszott is rajtam.

- Á Styles, mi járatban? - intézte felém a kérdését. Ha még egyszer hozzám szólsz, akkor azért leszek itt, hogy letöröljem a képedről azt a kibaszott vigyort.

- Mivel ez egy diplomaosztó, így gondolom nem nehéz kitalálnod. - szűrtem a fogaim között és az sem érdekelt, hogy Kendra rendre utasított a tekintetével.

- Aha. Na ünnepelünk? - intézte további szavait a nőnek, akinek most engem kellett volna ölelni-e, nem ezt a fapöcsű senkit.

- Örülök, hogy megismerhettem magukat, de mennem kell. - ezzel senkinek a köszönését sem vártam meg, csak sarkon fordultam és azon nyomban elhagytam az épületet. Ismerve magam jelenetet rendeztem volna és az senkinek sem hiányzott volna ebben a helyzetben. Ennyit az estédről, Styles. Rohadtul nem érdeklem Kendrát, minden bizonnyal félre értelmeztem a jeleit és nem lát bennem senkit sem, hisz ő mondta, nem a barátja vagyok.

- Harry. - hallottam meg magam mögül az oly ismerős hangot.

- Mit akarsz? - álltam meg, majd szembefordultam vele.

- Mi bajod van?

- Nekem mi bajom van? - csattantam fel. - Úgy tudtam van közöttünk valami, erre benyögöd apucinak, hogy nem a barátom. Aztán meg jön ez a fasz Mike, mi a picsának van itt és miért ölelget téged?

- Féltékeny vagy? - azt hittem, majd kiakad azon, amiket hozzá vágtam, de ehelyett pont a lényeget vette ki az egészből. Emlékeztetnem kellett magam, hogy ő nem hülye.

- Kibaszottul. - ismertem be.

- Harry nincs miért féltékenynek lenned, nem akarok semmit Miketól. A barát kérdést pedig nem tisztáztuk még, így úgy érzem jogos volt a kijelentésem. - fogalmam sem volt, hogy a nyugodtsága jót vagy rosszat jelent számomra.

- Ne haragudj, hogy kiabáltam vele, csak elszállt az agyam.

- Ahogy észrevettem ez gyakori nálad. - forgatta meg a szemeit.

- Ne forgasd a szemed, azt ki nem állhatom.

- Miért?

- Mert idegesítő és ha ideges vagyok, akkor rendszerint a testi tevékenység az egyetlen mód, hogy lenyugodjak. - de még mennyire.

- Miféle testi tevékenységek?

- Szex. - egy egyszerű szó és beharapta az ajkait. Még egy ilyen és teljesen beindulok.

- Ó. - alig hallottam a hangot.

- Bizony, gyere. - megragadtam a kezét és magam után húztam, muszáj voltam levezetni azt az átkozott feszültséget.

- Hová viszel?

- A lakásomra. - vetettem oda.

Nem válaszolt, csak szótlanul követett egészen a kocsimig, majd kinyitottam neki az ajtót. Eléggé indulatból vezettem, minél hamarabb haza akartam érni, hogy végre hozzá érhessek. Kellett nekem, jobban, mint valaha.

* * *

Már a harmadik pohár pezsgőnél tartunk, miközben Kendra egyfolytában a házról kérdezget.

- Gyönyörű. - feláll és kinéz a hatalmas ablakon, ami egy egész falon terül el és szinte mindent látni lehet a városból.

- Az biztos. - sétáltam mögé és a nyakhajlatába csókoltam.

- Hogy bírod ki, hogy ne egész nap ezt csodáld?

- Úgy, hogy van más miben gyönyörködhettem. - szépen lassan magam felé fordítottam.

- Miért van az az érzésem, hogy le akarsz itatni? - mutat a már majdnem üres poharára.

- Talán jól érzed. Szükséges? - kikerekedtek a szemei, ebből tudtam, hogy érti a célzásomat.

- Nem hinném. - egyre jobban nekem préselte magát, amitől sóhajtanom kellett.

- Meg akarlak dugni. - szaladt ki a számon, mire meggondolhattam volna, hogyan is fejezem ki magam. Vele szemben sosem szoktam ilyen alpári módon fogalmazni.

- Mire vársz? - elakadt a lélegzetem, ahogy reagált a kijelentésemre. Benne volt, erről szemernyi kétséget sem hagyott bennem.

- Már semmire bébi.

Elindultam vele felfelé a szobámba, hogy végre benne lehessek. Úgy éreztem ez az éjszaka ma más lesz, végre benne van, abban, amiben én kezdettől fogva szenvedtem. Az utána érzett vágytól minden porcikám sajgott és eljött a pillanat, amikor enyhíthettem rajta.

A szobámban az ágy előtt megállítottam és végig mértem őt, még így talpig ruhában.

- Tökéletes vagy. - adtam hangot a megállapításomnak, majd egy egyszerű mozdulattal áthúztam a fején a könnyed ruháját.

Óvatosan az ágyra döntöttem és azonnal megszabadultam az ingemtől a nadrágomtól, hogy csak egy bokszerben helyezkedhessek fölé.

- Bármi, ami nem tetszik szólj és azonnal leállok vele. Értetted?

- Igen. - mosolygott rám.

- Mond, hogy az enyém vagy. - tudtam, hogy követeltem, de szükségem volt rá, hogy kimondja.

- A tiéd vagyok Harry. - zene volt füleimnek, ahogy félénken megszólalt.

- Végre. - ekkor lerántottam magamról a zavaró darabot és őt is megszabadítottam az anyagtól. Felkaptam a szekrényen heverő gumik egyikét és foggal kitéptem az egyik sarkát. Kendra végig figyelt, de nem mondott semmit. Végig csókoltam magam a combjai között, majd beigazítottam magam és keményen belé csapódtam. Kissé felsikoltott a hirtelen jött érzéstől, de nem ellenkezett. Azonnal a derekamra fonta formás lábait, míg én kemény tempóban baszni nem kezdtem. Miért gondolok ilyen mocskod dolgokra? Kész elmehaj, amit ez a nő művel velem. A háta kezdett ívbe feszülni, amint mélyebbre és mélyebbre fogadott magába. Az én zihálásomtól alig hallottam a feltörő nyögdécseléseit. Ahogy meghallottam az öröm apró hangjait, bennem is elpattant valami és még gyorsabb tempót diktáltam. Egyre sűrűbben és keményebben feszült körém és nem is váratott magára sokat, míg átadta magát nekem és a saját vágyainak. Elélvezett. Nem tartott sokáig, míg magamnak is megadtam a kegyelem döfést és sóhajtva tűnt tova belőlem, minden vágy, idegesség és féltékenység, hisz egy dologban biztos voltam.

Ő az enyém.