12. fejezet - Provokáció.

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezet.
Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást.
Várom a véleményeteket!

Esther xx
--------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Szokásosan az akták rendezgetésével foglalkoztam reggel, ahogy azt minden egyes nap szoktam tenni. Átnéztem a legújabb fejleményeket és az ügyek sorrendjébe állítottam az iratokat. Mindig a legfontosabbal foglalkoztam a legtöbbet, mindaddig, míg meg nem oldottam az ügyet, míg lezártnak nem tekintették. Nem mondanám, hogy a legjobb oldalon helyezkedtem el, hisz a bűnözőket képviseltem és azt, hogy felmentsék őket a vádemelés alól. Nem én választottam a profilunkat és azt sem, hogy az ügyfeleink nagy része kemény maffiózó legyen, de azt kellett szeretnem, ami van. Sokszor kaptam fenyegetéseket, ha az éppen fennálló ügyben nem kerül ki jól egy vádlott, akkor eltörik a lábamat, de sosem féltettem magamat, hisz sosem veszítettem. Mindig elértem, amit akartam. Mostanra külön engem hívnak, ha valakit jogosan kapnak el, de nem akarja a családja, hogy lecsukják. Lassan kilehetne írni az ajtóra, hogy "Elkaptak, bűnös vagy, de nem akarsz a sitten rohadni, akkor hívd Harry Stylest, ő megoldja, hogy szabadon távozhass." Természetesen annyira nem voltam büszke az eszközeimre, ahogy elértem a céljaimat, de nem volt mit tenni, a munkámat végeztem, így vagy úgy, az édes mindegy volt.

- Harry, bent vagy már? - dugta be a fejét Holly az ajtómon, aki a mai napon is szívdöglesztő volt, de tartottam magam ahhoz, hogy nem fekszem le mással Kendra miatt.

- Amint látod. - vontam vállat és próbáltam arra koncentrálni, hogy ne a kilógó melleit bámuljam.

- Csak mondani akartam, hogy fél 10-kor jön egy újabb ügyfél. - remek, még egy ügy, amin agyalhatok, mintha nem lenne épp elég.

- Kezd elegem lenni az emberekből. Miért követnek el büntetni való dolgot, ha utána fülüket-farkukat behúzva könyörögnek a szabadságukért.

- Örülj neki, hogy ezt csinálják, különben nem lenne munkátok. - nevetett fel, amitől felment bennem a pumpa, annyira idegesítő személyiség volt, hogy szabályosan fájt.

- Köszi, hogy szóltál. - vezettem vissza a tekintetemet az iratokra és reménykedtem benne, hogy magamra hagy.

- Figyelj, tudom, hogy megbeszéltünk valamit, de nem tehetnénk néha kivételt? - sétált mellém és lassan végigsimított a karomon. Piszkosul tudta, hogy mivel indíthat be.

- Nem, Holly. Megbeszéltünk, hogy ennyi volt és ehhez tartsd is magadat. - kötöttem ki neki, hogy az álláspontos továbbra is él.

- Csak nem a másik lány miatt csinálod ezt?

- Miféle lányról beszélsz? - kérdeztem vissza, úgy téve, mint akinek fogalma sincs az egészről.

- Ne nézz hülyének Harry, tudom, hogy azzal a konkurens csajjal kavarsz. - egy pillanat leforgása alatt pattant fel az asztalomra, pont velem szemben elhelyezkedve.

- Kavarok? Én erről nem tudok. 

- Persze. Miben fogadunk, hogy még nem adta oda magát neked? Kiéhezett lehetsz mostanra. - nem volt jó ötlet, hogy a péniszemet simogatta folyamatosan.

- Állítsd le magadat. - toltam el magamtól a kezét.

- Miért talán zavar, ha egy nő hozzád ér? - gondoltam, hogy nem lesz könnyű leépíteni azok után, hogy hónapokig összejártam vele éjszakánként, de hogy ennyire nem képes felfogni azt, hogy vége a kis kalandnak, azt már nem hittem el.

- Miért zavarna? - hajoltam előre, mire elkapta a nyakkendőmet és magához húzott annak segítségével és bekebelezte az ajkaimat. Nem igazán tudtam, hogy mit teszek, csak megragadtam a derekát és visszacsókoltam. Halványan hallottam, hogy valami nem normális az irodában és megváltoztak a zajok is. Csak akkor eszméltem rá, hogy az ajtó nyíló hangját hallottam, amikor egy gyenge, "Ezt nem hiszem el." mondat hagyta el a már oly könnyen felismerhető hanghoz tartozó személy ajkait. Azonnal elengedtem a szőkeséget és az ajtó felé fordultam, ahol Kendra zavarodott tekintete fogadott. Megrázta a fejét, majd sarkon fordult és becsapta maga mögött az ajtót, ami hatalmas hangzavart keltett, ahogy a tokjába ért és megállt a kényszerített mozgásban. Azonnal utána szaladtam, mivel nyilvánvalóan sokkal többet jelentett nekem, mint azt valaha is gondolni mertem volna. Meg is lepődtem, hogy amikor kiléptem az ajtón, már mennyire messze volt tőlem. Eléggé gyors volt. 

- Kendra. - kiabáltam utána, de meg sem hallott, csak ment előre és egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy többször szólítottam őt. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kiakad, ha meglát valaki mással. Ezek szerint ő is többet gondolt bele ebbe az egészbe, ahogy lassacskán én is, még akkor is, ha tudtam nem szabadna, hisz az elején egyáltalán nem annak indult, hogy érzelmeket tápláljak iránt, valós érzelmeket semmiként.

- Kendra, kérlek állj meg. - végre utol értem és megállítottam a kezénél fogva, a rohanástól alig kaptam levegőt. - Ez nem az, aminek látszik.

- Akkor mi Harry? Minek látszik? - rossz volt látni a csalódottságot a szemében, nem akartam őt ilyen helyzetbe hozni, azt meg pláne nem, hogy ezek után ne álljon velem szóba.

- Tudom, hogy ez hülyén jön ki, de nem érdekel engem Holly. Engem, csak te érdekelsz. - most először beszéltem erről neki őszintén, még magam is meglepődtem, hogy valóban így érzek. Kell nekem.

- Akkor nem kellett volna ledugnod a torkán a nyelvedet. Itt a kávéd, idd csak meg vele. Engem meg elfelejthetsz. - a kezembe nyomta a kávésbögrét és meg sem várta, hogy reagálni tudjak bármit is, egyszerűen, csak magamra hagyott és az sem érdekelte, hogy a nevét ordítom torkom szakadtából.

Nem engedhetem, hogy végleg kisétáljon az életemből, azt már nem.

Visszasétáltam az irodámban, ahol Holly még mindig az asztalon ült és nem úgy nézett ki, mint akit mélyen érintett volna a dolog, sőt önelégülten bámult rám, amikor beléptem az ajtón.

- Miért mosolyogsz így? - kérdeztem rá, mert eléggé furcsa volt a viselkedése.

- Hogyan? Csak eléggé érdekes, hogy így bejelentés nélkül ide jött. - vont vállat míg leszállt.

- Én hívtam ide. - szögeztem le. - Csak azt nem tudtam, hogy ilyen korán fog jönni.

- Peched van. - azonnal elkaptam a kezét ennék a mondatnál, mert több volt nekem benne, mint ami valóban elhangzott.

- Kezdjél szépen beszélni Holly. Mit csináltál? - tudtam, hogy az ő keze van mindenben.

- Miért csináltam volna én bármit is?

- Ismerlek. Ne idegesíts fel még jobban, mert tudod, hogy annak nem lesz jó vége. - komolyan egyre inkább ment fel bennem a pumpa ettől a nőtől.

- Elfenekelsz?

- Fejezd be. - rángattam meg a csuklójánál fogva, amitől kibillent az egyensúlyából és pár lépést arrébb lépett.

- Normális vagy? Miért rángatsz? - csattant fel és lendítette a kezét, hogy pofon vágjon, de elkaptam a kezét.

- Meg se próbáld. Beszélj. - szóltam rá erélyesebben.

- Nem csináltam semmit. Találkoztam vele egy kávézóban és figyelmeztettem, hogy milyen is vagy valójában, ennyi. 

- Mi az, hogy találkoztál vele? Csak úgy véletlen? - ha nem megy ki rohamosan, akkor komolyan baja fog esni.

- Talán.

- Takarodj innen Holly. Ma ne is lássalak többé, menj haza. Örülj, hogy nem rúglak ki. Nincs jogod a magánéletemmel foglalkozni és besározni Kendra előtt. Ha maradandót alkotott a te kis hülye magánakciód, akkor elhiheted, hogy lesznek következményei az életedre nézve, nem is akár milyenek. - ezzel megfogtam és kilöktem az ajtón, majd becsaptam azt mögötte.

Nem hiszem el, hülye kis ribanc.

***

Másnap alig vártam, hogy vége legyen az újabb tárgyalásnak az ügyben, amivel már hónapok óta szívtunk és nem jutottunk benne előre. Folyton Kendrát figyeltem, aki egy percre sem fordult az irányomba, inkább azzal a seggfej Mikeal vihorászott önfeledten. Ha megint összejött vele, akkor nem tudom mit fogok csinálni. Félő, hogy a puszta kezemmel fojtom meg Mikekot. Amikor végre a bíró elnapolta a tárgyalást, ismét, kimehettem a teremből, hogy beszélhessek két szót Kendrával, persze, csak ha engedi nekem. Azonnal utána indultam és a folyosó közepén utol is értem őket, amint beszélgettek.

- Kendra, ne haragudj beszélhetnék veled egy percet? - szóltam hozzá és reméltem, hogy a kedvességem hatni fog rá.

- Nem hinném Styles, hogy kíváncsi rád. - szólalt meg helyette Mike, amitől azonnal dühös lettem.

- Nem hozzád szóltam. Kendra, kérlek. - néztem rá és az sem érdekelt jelen pillanatban, hogy több ember szeme láttára könyörgök neki.

- Jól van. - sóhajtott fel, majd oda fordult Mikehoz. - Holnap találkozunk.

- Nem jössz velem? - kissé le volt döbbenve.

- Nem, haza találok egyedül is. - tudtam, hogy én fogom haza vinni, nem mondhat majd nemet nekem.

- Oké. 

Némán sétáltunk ki a parkolóba, ahol a kocsim mellett álltunk meg. Elakart sétálni mellette, de megállítottam.

- Haza viszlek. - szögeztem le neki.

- Nem kell Harry. - tiltakozott azonnal, de nem felvetettem, hanem kijelentettem a dolgot.

- Nem kérdés volt Kendra.

- Azt észre vettem. - fújta ki a levegőt, miközben az anyósülés oldalára sétált, hogy beszálljon a kocsiba. - Mond mit akarsz.

- Majd otthon. - nyugodtan akartam vele beszélni.

- Nem megyek fel hozzád. - persze, hogy azonnal ellenkezni-e kell.

- Nem is oda készültem, azt mondtam, hogy haza viszlek.

- Mondtad már ezt és nálad kötöttünk ki. - olyan volt, mint egy nyafogó kislány, akitől elvették a kedvenc babáját.

- Oké, ez jogos. - mosolyogtam rá és vártam, hogy viszonozza, de helyette csak elfordult és az elsuhanó tájat figyelte.

Leparkoltam a háza előtt és felkísértem a lakásához. Az ajtóban állva nézett vissza rám és nem úgy nézett ki, mint aki beakar invitálni engem a lakásba.

- Nem mehetek be? - kérdeztem rá, amikor már kényelmetlenné vált a helyzet.

- De, gyere. - szerencsére beadta a derekát.

Követtem őt, ahogy a konyhába vette az irányt. Leültem az egyik székre és néztem, ahogy elővesz két bögrét a szekrényből.

- Kávét? - nézett rám.

- Kérek, köszi.

- Szóval? - tette le elém a barna folyadékkal teli fehér porcelánt. - Hallhatlak.

- Először is, köszönöm, hogy meghallgatsz. - kezdtem bele a mondandómba. - Megértem, hogy dühös vagy rám Kendra a tegnapi jelent miatt. Elhiszem, ha rosszul esett neked és azt is, hogy úgy érzed átvertelek vagy kihasználtalak. De a helyzet tényleg nem az, aminek látszott. Én Hollyval valóban lezártam a dolgokat.

- Nem úgy tűnt nekem tegnap. - vágott közbe.

- Befejezhetem? - kérdeztem meg, mert egy valamit nem tűrtem el senkinek, ha közbevágott, amíg beszéltem.

- Persze.

- Köszönöm. - folytattam. - Szóval, amint mondtam, Holly és köztem nincsen már semmi. Miután elmentél elmondta, hogy találkozott veled és direkt mindenféle hülyeséget hordott neked össze rólam. Ennek fényében megértem, hogy miért gondoltad úgy, hogy igazak az állításai és nem bírok egy nő mellett megmaradni. De ez hülyeség. Jó nem tagadom, hogy eddig ezt tettem, de egyikkel sem gondoltam komolynak a dolgokat. Veled viszont, nagyon is.

- Micsoda? - eléggé le volt döbbenve.

- Kendra, tényleg szeretném, ha lenne köztünk valami. Nem csak játszom veled, kellesz nekem és nem csak egy éjszakára, hanem állandóan. Szeretnék a közeledben lenni és boldoggá tenni téged. Nem kell más. - érdekes volt, hogy magamnak is csak most vallottam be mindezt. Mindent szabályt megszegek, de kit érdekel.

- Nem ígérhetek semmit neked. Ezt fel kell építened, mert nem bízok meg benned és remélem érted, hogy miért nem.

- Értem és azon leszek, hogy elnyerjem a bizalmadat. Engeded? - reményteli mosolyt villantottam felé, míg megízesítettem a kávémat.

- Igen. - mosolygott vissza rám és örültem, hogy megbeszéltük ezt a dolgot.

- Gyere ide. - nyújtottam a kezemet.

- Minek?

- Meglátod. - továbbra is tartottam a kezemet és vártam,hogy végre megfogja és ide húzhassam magamhoz. Nagy nehezen megadta magát, így az ölembe tudtam ültetni.

- Annyira kellesz. - suttogtam ajkaira, majd szenvedélyesen ajkára forrtam. 

Nem volt más, csak ő és én és a perzselő láng, mit a bennünk tomboló tűz okozott, vont magával.