8. fejezet - Az érem másik oldala.

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet.
Remélem mindenki tetszését elnyeri.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeteket.

Esther xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Kezdett vállalhatatlanná válni a mostani viselkedésem. Nem igazán voltam büszke magamra, hisz gyakorlatilag egy szerepet játszottam, ami nem volt valós. Színészkedtem és becsaptam másokat. Sokukkal eljátszottam ugyan ezt, csak azért, hogy megkaphassam, amit akarok. Ez az életem minden területére kiterjedt. Senki nem látta az igazi arcomat, soha. Ha kellett valami, akkor mindent bevetettem, amit ismertem a siker érdekében. Ha éppen szexre vágytam, akkor könnyedén felszedtem valakit, behülyítettem és már is az enyém volt. Elég néhány kedves szó, gyengéd gesztus és alád dobják magukat könnyű szerrel. Könnyű nőcskék, nem kifizetődőek. Semmi másra nem jók, csak, hogy használd, majd eldobd, lapozz. De a legnagyobb játékot mégis a munkában végeztem. Gyakorlatilag ott csaltam és hazudtam, ahol értem és szükséges volt. Mindent megtettem, annak érdekében, hogy a mérleg az én oldalamra billenjen, az ügyfélre, akit képviseltem. A pályafutásom alatt egyetlen egy tárgyalást sem veszítettem el, akit én képviseltem, annak garantált volt a szabadlábon távozás elve. Mindig megúszták, akkor is, ha valóban bűncselekményt követtek el. Semmi sem volt akadály számomra, ölhettek, sikkaszthattak, csonkíthattak meg embereket, a vége mindig ugyan az volt, egy egyszerű mondat, Ön ártatlan. Egyáltalán nem foglalkoztatott, hogy a rossz oldalon álltam, élveztem és ennyi volt a lényeg. Imádtam nyeregben lenni, fölényben érezni magam, a nyertes oldalon állni, istent játszani. Ebben a világban jónak kell lenni, de nem elég csupán a szakmában jónak lenni, neked kell a legjobbnak, hogy téged akarjanak. Engem akartak, mindennél jobban. Valamiért engem is csábított ez a közeg, élveztem és sosem akartam belőle kiszállni. Szerettem a maffia világát, a maffiózókat képviselni, győzni és sikeresnek lenni.

De ez alkalommal valahogy más volt minden, a tárgyalás napról-napra, hónapról-hónapra húzódott és tolódott tovább. Mindent megtettünk, hogy mi kerüljünk fölénybe, de egyre nehezebb lett. Az első számú bizonyíték lenyúlása sem volt elég nekik. Kezdett elegem lenni a másik ügyvédből, aki a vádat képviselte. Kezdettől fogva utáltam, nem csak azért, mert a konkurens cég vezető ügyvédje volt, a személye miatt is. Nem bírtam elviselni, irritált a személy, a puszta jelenlététől a falra tudtam volna mászni. Arrogáns volt és cinikus, miközben eljátszotta a jófiút, akkor is, ha mind a ketten pontosan tudtuk, hogy koránt sem az. Már csak az is bizonyítja, hogy viszont folytat a gyakornokával. Persze ezen férfi szemmel nem csodálkozok, hisz vannak szemeim és látok, amit látok. Egy kibaszott jó nőt, akit örömmel dugnék addig, míg a nevemet nem kiálltja az élvezet hevében, de akkor is szabályellenes. Lehet ezzel fogom megfogni a rohadékot. Ha kell gond nélkül kiadom a bizottságnak az összeférhetetlenséget a vádban. Megvannak a saját eszközeim, amiket már el is kezdtem bevetni, kezdve a korábbi vacsorával, az sms-kel és az előbbi csókkal, ami meg kell vallanom, hogy baromi jól esett és kellőképpen fel is izgatott. Viszont a dolgok némiképp kezdenek megváltozni bennem, ami ez esetben semmi jót nem ígér. Nem szabad semmilyen érzelmet táplálnom iránta, hisz ez nem erről szól. Nem barátnőt akarok, hanem nyerni, megnyerni a pert és ehhez ő a legjobb eszköz jelen pillanatban. 

- Na, hogy ment? - tette fel a kérdést Thomas, aki az irodájának ablakán bámult ki, amikor beléptem a helységbe.

- A tervek szerint. - vetettem le magam a bőr kanapéra és kényelmesen elhelyezkedtem rajta.

- Szóval, akkor a csajszi a tenyeredből eszik Styles? - fordult meg, míg arcán egy gusztustalan és perverz mosoly éktelenkedett.

- Mondhatni. - vontam meg a vállamat, valami megmagyarázhatatlan érzés kezdett hatalmába keríteni Kendra gondolatára.

- Dolgozz csak rajta tovább. Azt akarom, hogy oda meg vissza legyen tőled. Ha kell fektesd meg, nekem mindegy hogyan érd el, csak zúgjon beléd és adjon ki minden információt az oldalukról. - közelebb sétált hozzám és szinte az arcomba mondta az utasító szavait.

- Tudom mi a dolgom Linch, nem kellenek a kioktató szavak. - fintorogtam el.

- Csak ehhez is tartsd magad, nem akarom, hogy elszűrd nekem. - forgatta meg a szemeit, amitől az öklöm automatikusan szorult össze.

- Mire célozgatsz ezzel?

- Szerintem mind a ketten pontosan tudjuk, hogy mire is céloztam az imént. Az érzelmeid rabja vagy Harry és ez kiakasztó. - füstölögve csapott az asztalra és nem értettem a düh kitörés valódi okát.

- Semmiféle érzelem nem lesz a dologban, ezt már az elején kijelentettem és ehhez is tartom magam. Nem lesz gond.

- Ne is legyen, mert ezen áll, vagy bukik minden. Kell az összeszedettség. - ekkor a csörgő telefonja elvonta a figyelmét.

Nem foglalkoztam vele tovább, magára hagytam és a saját irodámba mentem. Amint beléptem az ajtaján, nem hittem a szememnek. Egy nő ült az asztalomon, szétrakott lábakkal és semmi más nem volt rajta, csak egy falatnyi fehérnemű. 

- Mit keresel itt? - vetettem oda egyáltalán nem kedvesen, ez alkalommal nem voltam vevő rá.

- Gondoltam szükséged van egy kis lazításra édes. - cincogott szokásos kellető hangján, de nem volt rám hatással, egy fikarcnyit sem.

- Na szállj le innen. - a combjánál fogva megragadtam és leemeltem az asztalról.

- Mi a bajod Harry?

- Nekem semmi Natasha, csak most épp nincsen kedvem megdugni téged, ennyi. - nem voltam vele kíméletes, hisz valóban csak a szex miatt jártunk össze és ezzel ő is tisztában volt.

- Mi a frász van veled mostanában? Van valakid, ugye? - teljesen felháborodva vágta hozzám a szavakat.

- Na vegyél vissza édesem. Két dolgot mondok el neked és jól figyelj, mert még egyszer nem fogom elmondani, csak kidoblak innen, ha nem tartod magadat a megbeszéltekhez. Egy, ha jól emlékszem, akkor megbeszéltük, hogy csak szex, semmi érzelem, semmi kötődés, semmi, csak a színtiszta élvezet és ennyi. Kettő, ahhoz sem lenne semmi közöd, ha én közben mással is dugnék, vagy, ha lenne valakim. Így elhallgatsz vagy mehetsz, amerre jöttél. - nagyon reméltem, hogy felfogta, amit mondtam neki.

- Emlékszem, de arra is, hogy abban is megegyeztünk, hogy mindig a másik rendelkezésére állunk, ha éppen igénye van ránk. Nekem most van igényem rád. - simított végig a mellkasomon.

- Pontosítanék, a farkamra van szükséged.

- Arra.

- Nekem nyolc, de ne kényeskedj, ha valami nem a te elképzeléseid szerint megy, te akartad, így viseld el, amit most kapni fogsz. - nem véletlenül mondtam el neki ezeket, mert annyira durva leszek most, amennyire az csak lehetséges. Nem vagyok egy használati cikk, amit kénye-kedvére elő vehet és használhat.

- Oké. - meggondolatlan válasz volt.

Egy egyszerű mozdulattal fordítottam őt magamnak háttal és téptem ketté a csipkét, ami az alsó testét fedte előlem. Az asztalomra döntöttem és miután kiszabadítottam magamat a nadrágom fogságából, minden előjel és különösebb előjáték nélkül vágódtam bele. Azonnal hangosan felsikoltott, gondolom az égő fájdalom hatására. Nekem sem volt éppen kellemes, hisz iszonyat mód feszített, de meg kellett tanítanom arra, hogy ebben nem ő irányít. A csípőcsontjába markoltam bele és húztam magamra, majd toltam el, ezt váltakozva. Erőteljesen csapódtam bele minden alkalommal, míg ő egy percre sem csendesedett el, csak sikított. Aztán jött az, amire vártam. Elkezdett leállítani, mert pokolian fájt neki.

- Harry, hagyd abba. - sikított egy erősebb lökésemnél.

- Nem, te akartad, így elviseled, míg nem megyek el. - ezzel csak egy probléma volt, hogy baromi hosszú ideig bírtam, ha kellett órákig.

- Eressz már el. - zokogott fel, így ez volt a végszavam, ezt akartam elérni.

- Hamarabb, mint gondoltam. Remélem most már világos, hogy én irányítok. 

- Te nem vagy normális. - kapkodta magára a kabátját, amiben bizonyára érkezett.

- Köszönöm az észrevételt, de el vagyok vele. - nevettem, míg néztem, ahogy kiviharzik.

Végszóra a telefonom kijelzője kezdett világítani, az ismerős dallam kíséretében. Érdekes érzés kerített hatalmába, amikor észre vettem, hogy ki keres. Nem volt túl jó előjel, hogy örültem a megkeresésének, az meg pláne nem, hogy a szívem ezerrel kalapált a mellkasomban, amikor a fülemhez emeltem a készüléket.

- Szia Kendra, mond csak.