14. fejezet - Sosem győzhetsz.

Sziasztok!

Meghoztam a következő fejezetet.
Remélem mindenkinek tetszeni fog.
Jó olvasást hozzá.
Várom a véleményeket!

Esther xx
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Harry

Kendra az utóbbi napokban nagyon furcsán viselkedett. Állandóan kérdezősködött, túl sokat is szerény véleményem szerint. Mindent tudni akart rólam. Ha rákérdeztem, hogy mi ez a hirtelen érdeklődés az életem iránt, az volt a válasza, hogy csak jobban meg akar ismerni. Ez érthető volt, de akkor sem stimmelt nekem vele valami. Sokszor kaptam rajta, hogy magában beszélt, maga elé bámult percekig, mintha elbambult volna, de éreztem legbelül, hogy valami másról van szó. Az sem hagyott nyugodni, amit a minap mondott. Az a név, Bell, ki lehet az a lány és miért olyan átkozottul ismerős? Bizonyára nem volt véletlen, ahogyan azt ő állította, mert akkor nem akadt volna ki annyira, amikor rákérdeztem. Ki kell derítenem, hogy ki ő valójában.

- Szia. Ebéd időben mit csinálsz? - vele akartam ebédelni, így az első szabad percemben felhívtam.

- Szia Harry. Eddig semmit, de gondolom van ötleted. - halk nevetése engem is mosolygásra késztetett.

- Együtt ebédelhetnénk. Van egy szabad órám egytől. - reménykedtem benne, hogy neki is jó az időpont. Négy napja nem láttam, mert egyikünk sem ért rá. Én napestig dolgoztam, ő meg a diploma utómunkálatait végezte, ha jól emlékszem, akkor jövőhéten lesz a diplomaosztója.

- Addigra vége lesz a szigorlatomnak, úgy hogy benne vagyok. - hála istennek.

- Eddig, hogy megy?

- Reményeim szerint jól. - nem értettem, hogy miért becsüli alul magát.

- Remek leszel.

- Akkor egykor. Hol találkozunk? - érdeklődése melegséggel töltött el, nagyon reménykedtem benne, hogy az enyém lesz.

- Érted megyek az egyetemre.

- Oké.

Kivételesen ma nem volt zavart, sőt összeszedetnek tűnt a hangja a vonal másik felén. Holnap szüksége is lesz rá, hisz a tárgyalás talán végre lezárásra kerül ebben a hülye ügyben, amiből már rohadtul elegem van. Egyik ügy sem húzódott még ennyi ideig, bár ha a bűntett súlyát nézzük, akkor megértem. Nem könnyű ennyi valós bűncselekményt semmissé tenni és meggyőzni a bírót az ellenkezőjéről. A rokonok folytonos fenyegetéséből is kurvára elegem lett mostanra. Megszoktam már, hogy a maffiózók saját eszközeikkel akarják elérni a céljaikat, de attól még nem volt ínyemre a módszerük. 

Thomas az asztalomnál áll és eléggé mérges arccal tekint rám, amint belépek az ajtón. Előre felkészülök a fejmosásra.

- Hol voltál? - kezdem úgy érezni magam, mintha az apám beszélne hozzám.

- Nem hiszem, hogy tartozom neked beszámolóval. - fintorodok el, kezd az agyamra menni a viselkedése.

- Lényegében nem, de szeretném, ha nem tízre érnél ide.

- Szerintem akkor jövök be, amikor én akarok. Tudtommal én is a cég vezetője vagyok. - horkanok fel.

- Az, de ne feledd, kié a nagyobb részesedés. - esküszöm, hogy kilépek ebből a szarból és nyitok egy saját irodát. Megteheted Styles.

- Leszarom a részesedésedet. - nyitom fel a laptopom képernyőjét.

- Szerintem válogasd meg a szavaidat Styles. - rohadtul felbasz, amikor egyszerűen, csak lenyomja a képernyőt.

- Miért mi lesz akkor? - ha nem áll le a kezem piros nyomata fogja ékesíteni azt a rusnya arcát.

- Ha így folytatod kivásárollak.  - valahogy sejtettem, hogy ez lesz a válasza.

- Nem hinném, hogy az jó ötlet lenne rád nézve, ki fog akkor neked pert nyerni?

- Megoldom.

- Aha, persze. - forgattam meg a szemeimet a válaszára. - Örülnék, ha végre hagynál dolgozni.

Kissé sértetten hagyta el az irodámat, de a legkevésbé sem érdekelt most Linch lelkivilága. Sokkal jobban foglalkoztatott most az a lány, akiről semmit sem tudtam, csak a nevét. Bell. Gyorsan rákeresek a nevére a nyilvántartásban és rögtön ki is ad egy évekkel ezelőtt történt ügyet, amiben egy férfi belehajtott egy másik kocsiba. Két nő ült benne, az egyikük életét vesztette a helyszínen. A név stimmelt. Bell Morris. A másik név láttán, azonban megállt bennem az ütő. Kendra Wood. És ott volt a fényképe. Fiatalabb volt, de határozottan ő volt az. A legzavaróbb az volt, hogy a védő ügyvéd neve az enyém volt. Miért nem emlékszem én erre az ügyre? És Kendrára korábbról? Ahogy tovább olvasom, minden összeáll. Kendra nem vett részt egyik tárgyaláson sem, az egészségi állapotára hivatkozva. A férfit felmentették, míg Kendra lett a vétkes. Miattam. Ez sosem derülhet ki, mert egy biztos, akkor soha többé nem akarna látni. Szörnyeteg vagyok, semmi kétség. Tudnom kell mi történt akkor.

- Harry miért érdekel ez téged annyira? - teljesen kiakadt amikor az ebédünk közepén felhoztam neki Bell nevét ismételten.

- Túlságosan zaklatott voltál miatta és meg akarlak ismerni. Ha hiszed, ha nem kedvellek Kendra és mindent tudni akarok rólad. - meghaltam a válaszáért.

- Jó. - adta be a derekát végül. Mielőtt folytatta nagy levegőt vett. - Ő volt a legjobb barátnőm gimnáziumban. Tudod ez olyan barátság volt, amikor testvérnek tekinted a másikat. Bell meghalt, én meg nem tudtam feldolgozni a történteket. Ennyi.

- Mi történt vele? - hallani akartam az egész történetet, akkor is, ha szinte mindent tudtam.

- Balesetünk volt, belénk jöttek. Ő meghalt, én túléltem. - talán rossz ötlet volt erre kérni, szinte elsírta magát, ahogy visszaemlékezett.

- Te nem sérültél meg? - tudtam, hogy valami baja lett, hisz benne volt a jelentésben.

- Mondhatni. testileg nem sok bajom lett, eltört egy-két csontom, de a lelki töréshez képest semmi sem volt.

- Micsoda? - lelki törés? Mi?

- Erről nem akarok beszélni.

- Kérlek Kendra. - muszáj megtudnom.

- Harry erről senki sem tud. Ez volt életem legnagyobb fekete lyuka és félek, hogy újra megtörténik.

- Mi történik meg újra? - össze-vissza beszélt.

- Bell halála  mindent megváltoztatott bennem, megőrültem és hónapokig voltam elmegyógyintézetben. Folyton őt képzeltem magam elé, élővé tettem, az elmém játszott velem. Sajnos azóta is rettegek, hogy visszaesem. Aztán amikor végre kilábaltam ebből, kiderült, hogy azt a szemetet felmentették és én lettem felelős a legjobb barátom haláláért. Felfüggesztettet kaptam.

- Sajnálom, el sem tudom képzelni milyen nehéz lehetett neked. Múltkor miért mondtad ki a nevét?

- Csak eszembe jutott egy emlék, amikor ügyvédnek készültem és  mindenki leakart beszélni róla.

- Miért tették? - nem értettem, hogy miért baj, ha valaki erre a pályára készül.

- Csak Bell miatt teszem, amit teszek. Azt hitték ártani fog nekem.

- Igazságot akarsz? - teljesen világos volt.

- Pontosan.

***

Végre. A tárgyalás hála istennek sikeresen lezárult és ugyan a vádlott nem lett felmentve, de felfüggesztett lett a büntetése. Elismerően fogott velem kezet, amint elhagytuk a termet és egy borítékot nyomott közben a kezembe. A fizetségem, aminek most egyáltalán nem örültem. Folyton Kendra és a szavai jártak a fejemben. Helyesen cselekedett, míg én soha sem. Ahogy akkor sem.

Ahogy a folyosón sétálok észreveszem őt és azt a faszt. Kissé csalódottnak tűnik, amit meg is értek a tegnapiak fényében. Ahogy elhaladok mellettük Mike direkt nekem jön és szinte fellök.

- Neked meg mi a bajod? - förmedek rá.

- Bocsi, de nem láttalak.

- Persze. - gondoltam vissza vágok neki. - Érdekes volt a tárgyalás, de tudod, elemen sosem győzhetsz.

Kendra szúrós pillantást küldött felém, majd megragadta a kezemet és a szemközti folyosóra rángatott.

- Mi volt ez?

- Csak közöltem vele egy tényt. - az önelégült mosoly levakarhatatlanul ült az arcomon.

- Akkor én is közölnék veled egyet, ha így folytatod elfelejthetsz.

Néztem, ahogy faképnél hagy. Na, bassza meg.